Síppal, dobbal, didzseriduval...

Népek hangszerei a Néprajzi Múzeumból
2006. március 17. - 2007. november 4., II. emelet

A Tavaszi Fesztivál rendezvényeként megnyíló kiállítás a világ népeinek hangszereiből ad nagyszabású válogatást. A kiállítás és a kapcsolódó kiadványok a Bartók-jubileum jegyében készülnek. A bemutató célja, hogy a látogatók megismerhessék a világ változatos hangszerkultúráját, képet kaphassanak a hangszerek hasonlóságairól, különbözőségeiről, és megismerhessék a hangszerek felosztásának rendszereit.

A Néprajzi Múzeum mintegy háromezer népi hangszert őriz a világ minden tájáról. A múzeum gazdag gyűjteményét megalapozó korai nagy gyarapítások kezdettől fogva kiterjedtek hangszerekre is. Xántus János 1869-1870 közötti kelet- és délkelet-ázsiai gyűjtésének anyagát például kilencven hangszer, illetve hangszeralkatrész gazdagítja. Gróf Zichy Jenő oroszországi és kelet-ázsiai expedíciója nyomán egykor a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályára került tárgyak között szintén találhatók zenével kapcsolatosak. Már az 1899-ben rendezett időszaki kiállításon bemutattak ezek közül osztják sámándobokat, csontdorombot, kéthúrú hegedűt, hárfaféléket és énekszámláló pálcikákat. A hazai hangszerek gyűjtése csak később kezdődött el, és lassabb ütemben folytatódott. Bartók Béla az 1900-as évek elején Algériába utazott, hogy arab zenét gyűjtsön. A szlovákok és a románok körében folytatott kutatásai közismertek, de megfordult a törököknél és más ázsiai népeknél is. Sárosi Bálint afrikai, Vikár László ázsiai kutatásai szintén nemzetközi jelentőségűek.

Napjainkra jellemző, hogy a tőlünk távoli, gyakran Európán kívüli zenei kultúrákból származó hangszerek a különböző népzenei vagy világzenei fesztiválokon bukkannak föl. Sikerük gyakran ismeretlenségüknek, egzotikus hangzásuknak köszönhető.

Domború citera
Borneó, Indonézia
20. sz. eleje

Rendező: Pálóczy Krisztina

Forrás: Néprajzi múzeum