A vágy lakhelyei - Salvador Dalí és az irracionális meghódítása

Salvador Dalí (1904-1989) művei évtizedek óta nagy kihívást jelentenek nem csak a művészettörténet, de a pszichoanalízis számára is. Extravagáns karakterének pszichopatológiai vonatkozásai, élettörténete és szürrealista festményeinek sajátos szimbólumrendszere közt nyilvánvaló összefüggések mutathatók ki, amit tovább bonyolít a művészóriás pszichoanalitikus elmélettel való bensőséges kapcsolata és exhibicionista túlzásoktól sem mentes önfeltáró hajlama is. Köztudott, hogy Dalí a madridi akadémia hallgatójaként fedezte fel magának Freudot, és onnantól kezdve a tudattalan hírnökének tekintette magát. 1938-ban Stefan Zweig segítségével találkozott Freuddal, aki a találkozás után azt mondta: "Soha nem láttam tökéletesebb példányát a spanyol embernek. Micsoda fanatikus!"

Az előadásban az alapvető sajátosságok rövid felvázolása után egy jellegzetes Dalí-motívum, a - legkidolgozottabb formájában az 1929-es, A vágy lakhelyei c. festményen látható - vicsorgó, sörényes oroszlánfej, valamint egy egyetemes szimbólum, az ún. vagina dentata lehetséges kapcsolatát próbálom meg körbejárni. A vagina dentata - Mircea Eliade szavaival élve - az agresszív női nemiség és a felfaló anyaság jelképe, és a kasztrációs komplexumhoz, tágabb értelemben a szexualitás, a születés és a halál összefonódó, egyetemes kérdéseihez kapcsolódó érzések, szorongások kifejezését teszi lehetővé mind egyéni (álmok, fantáziák), mind kollektív (mítoszok, beavatási rítusok) szinten. Az elemzés nem csak Dali nőkhöz és saját nemiségéhez való bonyolult viszonyát, hanem a vágyak és a félelmek okozta konfliktusok rá jellemző, egyedi szublimációs lehetőségeit is igyekszik reflektorfénybe helyezni.

Időpont: 2006. november 8. 14 óra
Helyszín: Művészetek Háza
Előadó: Kőváry Zoltán
(klinikai szakpszichológus, SZTE Pszichológia Tanszék, PTE Doktori Iskola, Elméleti Pszichoanalízis Program)