Mit kezdjünk a scarpa-i örökséggel?

Időpont: október 19. 18-23

Zsűritagok:
Megyesi Gusztáv (Élet és Irodalom)
Sümegi Noémi és Devich Márton (Heti Válasz)
Jakus Ibolya (HVG)
Földes András (index.hu)
Rózsa Péter (Kultúrház /mtv/)
Mézes Gergely (Magyar Hírlap)
P. Szabó Ernő (Magyar Nemzet)

Előzmények:

szeptember 1. - október 1.:
A közönségszavazás első köre az Épitészforum oldalain a 2005. szeptember 1. és 2006 szeptember 1. között publikált tervekre és megépült projektekre.

október 9-18.:
A közönségszavazás második köre az első szavazás legjobb 12 tervére, az Építészfórumon.

október 16.:
A közönségszavazás második köre az első szavazás legjobb 12 megépült projektjére, az Indexen is.

Időpont: október 27. 14
Konferencia a Régi Pesti Zsidónegyed jövőjéről
Városi Színház és az ÓVÁS! Egyesület szervezésében, konferencia a Régi Pesti Zsidónegyed jövőjéről. Előadás, és vita a 7. kerületi Önkormányzat által jóváhagyott, illetve az alternatív rendezési tervekről.

Időpont:október 29. 15.00 – 18.00
„Mit kezdjünk a scarpa-i örökséggel?”
Száz éve született Carlo Scarpa (1906-1978)

Amikor megismertem a nevét és az egyik legösszetettebb munkáját – a Castelvecchio együttesét – már egy éve nem volt köztünk a Mester, il Maestro Veneziano – ahogy általában Őt nevezték. Hiszen Velence környékén élt, a velencei Képzőművészeti Akadémiát végezte el és Veneto tartományban alkotta legtöbb művét is. Nem volt építész végzettsége, mégis oktatott a velencei építészkaron, majd a kar dékánja is lett a 70-es években. Hosszú évekig támadták pályatársai, mivel nem volt tagja az építészkamarának. A képzőn az akadémiai ízlés mellett más irányzatok is megfertőzték: a bécsi szecesszió, Wright, Mondrian. A 20-as évek végén tanársegéd lett a velencei építészkaron, s emellett belsőépítészeti munkákat vállalt és számos tervpályázaton indult. Ekkori munkái közül csak igen kevés valósult meg, s azok közül is többet átalakítottak vagy elbontottak. A 30-as években a muranoi Venini üvegművész cég konzulense és tervezője volt, egészen a 1945-ig. Ebben az időszakban tervezői munkásságát már kiállítások is fémjelzik és másokkal közösen tervez lakóházakat, illetve középületeket.

Az ötvenes évek hozták meg számára az igazi nagy lehetőségeket. A palermoi Nemzeti Galéria kialakítása a háborús sérülést szenvedett Abatellis palotában az első ma is teljes egészében élvezhető beavatkozása egy történelmi épület rendszerébe. Több évtizedig volt a velencei Biennálé konzulense és számos építmény tervezője: bejárat és pénztárépület, könyvpavilon, Argentína pavilon. Sajnos többségük elpusztult vagy átalakították, de a közeljövőben helyreállításukat tervezik. Majd a Canova múzeum bővítését tervezte Possagnoban az 50-es évek végén, s néhány évvel később a Querini Stampalia alapítvány palotájának földszintjét, bejáratát és kertjét alakította ki. Közel 10 évig épült a Castelvecchio múzeumi együttese Veronában, s talán így az egyik legösszetettebb térbeli és funkcionális együttes jött létre egy többször átalakított történelmi szövetben. Közben számos kisebb munka: tervpályázatok, kiállítások, villák és sok meg nem valósult tervezési feladat mellett említést érdemel a triesti Revoltella múzeum bővítése és a Zentner ház átalakítása Zürichben.

Életének utolsó évtizedére elképesztő munkabírása nyomta rá bélyegét. Egyes munkák megvalósítása, mint a Brion család sírkertje a Treviso melletti San Vito d’Altivole község temetőjében hosszú éveket vett igénybe, illetve csak halála után fejeződött be a Veronai Népbank épületének bővítése és átalakítása. Emellett megépült a bardolinoi Ottolenghi villa, a velencei építészkar bejárata, a brescai áldozatoknak tervezett emlékmű és külföldön is egyre több megbízást kapott kiállítások tervezésére is, sőt a párizsi Picasso múzeum kialakítására is meghívták, de az érdekes terv nem valósult meg. Emellett rajzi és formatervezői képességét is kamatoztatta, hiszen számos, még ma is elismert bútort tervezett.